Eseményleírás
Győrffy László Nekrospektív című kiállítása a bomlásból sarjadó vitalitással foglalkozik a művészre jellemző horror-hagyományokra épülő, posztapokaliptikus antropológia mentén.
A budapesti Várfok Galéria művészköréhez tartozó Győrffy László (Budapest, 1976) művei szinte kivétel nélkül az emberi test biológiáját járják körül, sokszor provokatív hangnemben. Alkotásainak tárgyilagossága párhuzamba állítható a test elidegenedésének gondolatával, a különböző testrészek hibridizálásával és abszurd módon történő eltorzításával. Számos műfajban (többek között festészet, grafika, rézkarc, szobrászat, installáció) alkot. Művei egyszerre személyesek és személytelenek; amelyeken előszeretettel feszül egymásnak humor és borzalom, tragédia és szórakoztatás.
A kiállítási anyag három nagyobb egységre oszlik: az egyik teremben az Apokalipszis témájával foglalkozó Aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is című rézkarcsorozat foglal helyet, amely nemcsak a Jelenések Könyvére utal, hanem különböző eszkatológikus hagyományok mentén főleg azokra a (képi) sztereotípiákra fókuszál a tömeg- és/vagy a horrorkultúra optikáján keresztül, amelyek a végítéletet a szórakoztatóipar részévé teszik. A nyomatok A hét főbűn korábbi lapjaihoz hasonlóan nem annyira a Jó és a Rossz harcát vizualizálják, hanem inkább abban a szürkezónában mozognak, amely a hibridek burjánzásának terepéül szolgál. Ez a mutáns esztétika követhető nyomon a grafikákat kiegészítő szoborsorozaton is: a Facefuck sorozat festett kerámiafejei a privát anatómia és a produktív (ön)destrukció együtthatóival illeszkednek a pusztulás programjába.
A romlás tematikája Győrffynél egyre hangsúlyosabb szobrászati médium által is megjelenik, barkácsolt dekonstrukciók formájában: a rozsdás fémekből és hulladékfából épített szobrok az egykori iskolai technika órák meddő kísérleteit teszik tudatos módszerré. Az emberi test töredékeivel, utánzataival kiegészített, mozgást feltételező, ám statikus szerkezetek a működésképtelenségnek állított posztapokaliptikus emlékműveknek hatnak.
A kiállítás részét képezi Győrffy számos helyen bemutatott Az én fájdalmam a te örömöd című installációja is. Az alkalmi műcsoport egyik részét a falon organikusan elrendezett szuicid absztrakt festmények, pontosabban képtárgyak jelentik, melyekkel a művész az absztrakt művészeti ideológiák eltúlzott pátoszát kérdőjelezi meg. Az előttük álló, nadrágjában maszturbáló gyermekalakot (nézőt) szimuláló figura a kiállítótérben zavart keltve magán a tárlaton túl a szenvedő művész toposzát is dekonstruálja, ugyanakkor a mű címe (A bosszú angyala) egy transzcendens dimenzióból érkező intervenció lehetőségére, a megformált gyermek arányaihoz képest túlméretezett nemi szerve pedig egy nem-emberi entitásra is utal.
„Az így keletkező feszültség a groteszk határsértés abszurd logikájában csúcsosodik ki: a fenséges és nevetséges, a szent és profán, az élő és élettelen összemosása nem csak a freudi halál- és életösztön elméletet hívja elő, hanem a modernizmus megváltó ígérete is megkérdőjeleződik.” – Győrffy László
Még
-
00
Nap -
00
Óra -
00
Perc
Megtekintés